A blog újjászületése
Milyen összefüggés van a gyerekzsúrok csemegeuborkás-pirosaranyos szendvicsei és a tréneri szakma között? Első gondolatra talán semmilyen, de erre azonnal rácáfolok a lenti bejegyzésben.
Már általános iskolás tanulóként azzal kergettem őrületbe a szüleimet, hogy állandóan gyerekzsúrokat szerveztem. De hát melyikünk ne szerette volna annakidején a sok játékot, a lambadázást, és a csemegeuborkás-pirosaranyos szendvicseket? Aztán ahogy teltek-múltak az évek, még bátrabb lettem, leszerveztem néhány gimnáziumi évfolyam-bulit, sőt egy egyhetes tábort is.
Mindig is tudtam, hogy a szervezés lesz az utam. 18 évesen céltudatosan vetettem bele magam a szakirányú tanulmányaimba, alig vártam már, hogy a gyerekkoromban elkezdett szakmai „karrieremet” immár diplomával a kezemben, hivatalosan folytassam. 😀
A konferenciatermek kulisszái mögül a pódiumra…
Nagy szakmaszeretettel dolgoztam azon, hogy olyan közeget teremtsek a képzésekkel, ahova örömmel jönnek a tudásukat megosztani az előadók, trénerek. Aztán 15 év és közel 300 konferencia, workshop, tréning megszervezése után belevágtam az intenzív önfejlesztésbe. Miután elkezdtem önismeretet tanulni, kitárult előttem a világ, és megfogalmazódott bennem, hogy legszívesebben mindenkit arra biztatnék, hogy tanuljon önismeretet, mert ettől sokkal színesebb lesz a világa. Ekkor rájöttem, hogy e segítő szakma részese szeretnék lenni, és szeretnék magam is tudást átadni, így tréner lettem.
A szakmai életutam legmeghatározóbb döntésének azt tekintem, hogy vállalkozó lettem, a második legjobb döntésének pedig hogy tréner lettem. Hogy miért? Mert fantasztikus dolog embereket fejleszteni, és öröm látni, amikor a segítségemmel ügyfeleimben megszületik a felismerés és átélik az „AHA-élményt”. Emellett a szakma új lehetőséget is tartogatott számomra: egy régóta a partneri körömhöz tartozó nemzetközi céghez, az Al&E Consulting csapatához csatlakozva újabb kihívások várnak rám a jövőben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése